Tófalvi Zoltán /Marosvásárhely/ foglalta össze az RMDSZ SZKT marosvásárhelyi tanácskozását, a Neptun-ügyről folytatott vitát, azzal zárva beszámolóját, hogy továbbra is nyitott kérdés maradt, "hogy a korábban erkölcsi vétségnek minősített ?Neptun-gate?-et sikerül-e a romániai magyar közvéleménnyel is puritán politikai vitaként elfogadtatni." /Heti Magyarország, okt. 8./
1993. október 28.
Dicsőszentmártonban él Nyitrai Mózes nyugalmazott unitárius lelkész, akit egész családjával együtt elhurcoltak. Ők őrizték Orbán László önképzőkörének jegyzőkönyvét. Orbán Lászlót ugyanis többször bevitték, ezért náluk rejtette el a füzetet. Ez volt az EMISZ, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége, melynek Orbán László volt a vezetője. Az 1956-os forradalom hatására kezdődött a szervezkedés. 1958 nyarán Homoródmente lelkészeinek nagy részével együtt letartóztatták őt is. Nyitrai Mózes Homorókarácsonyfalván volt lelkész, 1958. aug. 8-án letartóztatták őt, a feleségét és Levente fiát. Később bevitték 15 éves Csongor fiát is. Annyi embert zsúfoltak be a zárkába, hogy Csongornak egész nap az ágy alatt, a cementen kellett feküdnie. Emiatt megnyomorodott. 1959. márc. 19-én volt az ítélethirdetés. Nyitrai Mózes felesége 25 éve kapott, ő tíz évet, Levente fia hat évet. A lelkész egyedül él, feleségét elvitte a börtönben elviselt szenvedés. /Tófalvi Zoltán: 1956 Erdélyben. "A családból négyen indultunk a halálba" = Új Magyarország, okt. 28./
1993. november 3.
A mintegy 35 ezer Maros megyei többnyire magyar nemzetiségű volt hadifogoly nyugdíjkiegészítésének kérelmét elutasították. Azzal indokolták, hogy ők nem jogosultak erre, mert annak idején magyar katonaként kerültek fogságba. Maros, Kolozs, Szatmár és Bihar megyében hasonlóan elutasítják a magyar nemzetiségűek késérét. Kerekes Károly képviselő leszögezte, a 118-as törvény nem írja elő, hogy milyen hadsereg katonája részesülhet kárpótlásban, a törvény semmilyen megkülönböztetésről nem tesz említést. Ezért a felsorolt négy megyét kivéve a többi megyében folyósítják a kárpótlást, a nyugdíjkiegészítést. A négy megyében a szélsőséges nacionalista erők nyomást gyakorolnak a hatóságokra. /Tófalvi Zoltán: Kárpótlási golgota. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 3./
1993. november 10.
Képviselőházi bizottság felkereste Hadrévet, ahol szept. 20-án cigányellenes pogrom volt. Zsigmond László RMDSZ-képviselő, a bizottság tagja nem írta alá a jegyzőkönyvet, mert nem értett egyet annak cigányellenes szellemével. Eddig 23 cigányellenes pogrom történt az autóbbi időben Romániában, ezekben 12 roma vesztette életét és 400 házat gyújtottak fel, tettek tönkre. Florin Negoita kormánypárti képviselő a parlamentben okt. 13-án a cigányok halálbüntetésének bevezetését kérte és konkrét cigányellenes programot sürgetett. Nicolae Gheorghe szociológus, a Romák Országos Szövetségének elnöke figyelmeztetett: folytatódnak a cigányellenes támadások. Több esetet felsorolt a múltból. Karácsonyfalván egy rendőr agyonlőtt egy 21 éves kisgyermekes családapát, Korondon egy rendőr egy tizenkét gyermekes apa életét oltotta ki. Bolintin de Valén a cigányok házainak felgyújtása után egyetlen embert ítéltek el felfüggesztett büntetésre - hét kacsa ellopásáért. /Tófalvi Zoltán: Hadrév ? a cigánykérdés "réve". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 10./
1993. november 25.
Románul és magyarul is közölték a lapok egy volt román hadifogoly levelét, amelyben követeli: a román állam részesítse kárpótlásba, ne küldjék a magyar államhoz. Kerekes Károly képviselő küzd az igazságukért, mert jelenleg Maros-, Kolozs-, Szilágy- és Bihar megyék volt szovjetunióbeli hadifoglyai nem részesülhetnek kárpótlásban. /Tófalvi Zoltán: Ki a hadifogoly? = Új Magyarország, nov. 25./
1993. december 6.
Marosvásárhelyen kétnapos ünnepséggel emlékeztek az Aranka György vezette Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság, megalapításának 200. évfordulójára az EMKE szervezésében. Tófalvi Zoltán, az EMKE alelnöke nyitotta meg az ünnepséget. A rendezvény védnöke, Entz Géza nevében Zalatnay István, a Határon Túli Magyarok Hivatalának alelnöke üdvözölte a résztvevőket. Nagy Győző, Marosvásárhely polgármestere után Borbély László, az RMDSZ Maros megyei elnöke beszélt, majd Benda Kálmán akadémikus, a Magyar Történészek Világszövetségének elnöke Aranka György magyarországi kapcsolatait és a társaság tevékenységének európai visszhangját ismertette. Az évforduló emlékére emléktáblát helyezte el a Vártemplomban. /Kétszáz éves erdélyi nyelvművelés. = Új Magyarország, dec. 6./
1994. január 4.
Tófalvi Zoltán ismerteti az emléktábla elhelyezésének kálváriáját, bizonyítva, hogy a hatalom a magyar kisebbség művelődéstörténeti évfordulóit igyekezik ellehetetleníteni. Erre bizonyság az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság 200. évfordulójára készített emléktábla sorsa. Már 1992 őszén megkezdődtek az előkészületek az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság évfordulójára. Az EMKE elnöksége pontosan felmérte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megalakulását 32 évvel megelőző marosvásárhelyi tudós társaság évfordulója az 1993. év egyik legjelentősebb művelődési eseménye. A cikkíró az EMKE nevében a kérdés legjobb ismerőit kérte fel előadás megtartására, többek között Benda Kálmánt, Benkő Lórándot, Benkő Samut, Éder Zoltánt, Deé Anikót, Tonk Sándort és Péntek Jánost. Az 1993. dec. 4-5-én megtartott előadások színvonalasak voltak. Az igazi vesszőfutást az emléktábla jelentette. 1992-ben a kolozsvári magyar színjátszás emléktáblájánál az volt a kifogás, hogy nem jelezték idejében a betűtípusokat, a tábla méretét, a városi tanács illetékes bizottsága pedig egyszerűen "elfelejtett" összeülni. Így azután az emléktábla nem arra az épületre került, ahol az első előadásokat megtartották, hanem a színház jelenlegi épületének előcsarnokába. A marosvásárhelyi emléktábla esetében kellett a részletes műszaki rajz, majd az illetékes műemlékvédelmi felügyelőség beleegyezése. Ott azonban kiderült, hogy nem is hallottak az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságról. Ennek a társaságnak szász és román tagjai is voltak, ezért háromnyelvű emléktáblát terveztek. A helyi műemlékvédelmi felügyelőség beleegyezésén kívül szükség volt az országos felügyelőség engedélyére is. Kerekes Károly parlamenti képviselő kétnapos utánajárással megszerezte azt is. Marosvásárhelyen a polgármesteri titkár. Popa Iuliana Elena aláírása is szükséges, a cikkíró ezért ült hivatali szobájában nov. 29-től dec. 3-ig. Végül a titkár kijelentette: nem írja alá az engedélyezést. Dec. 3-án Ioan Rakolta prefektus közölte: az emléktábla elhelyezése, leleplezése elmarad. A prefektus megkérdőjelezte az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság puszta létét is. Hiába a több mint tízezer oldal kézirat, az Aranka Györgyhöz küldött és a tőle származó 1235 levél, a könyvtárnyi irodalom arra, hogy Marosvásárhelyen 1793. dec. 3-án megalakult az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság. /Tófalvi Zoltán: Emléktábla-kálvária. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./
1994. január 12.
1987. febr. 26-27-én Ceausescu összehívta a Magyar és a Német Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát. Ez a két fantomszervezet korábban sem fejtett ki semmilyen tevékenységet, de már évek óta a látszat kedvéért sem ülésezett. A diktátor akkor azért hívta össze a két tanácsot, hogy elítéljék a Budapesten megjelent Erdély történetét. A történelmi munkát nem is ismerték, de az ülésen el kellett ítélniük. Többek között Bálint Ferencet, a szászrégeni sörgyár párttitkárát is felrendelték Bukarestbe. Ez volt az utolsó útja. Azt mondták, hogy kiugrott a bukaresti szálloda ablakán és meghalt, még a gyűlés előtti napon, febr. 25-én. Talán nem akarta elmondani az elítélő szöveget? A családja nem tudta meg, valóban mi történt. Holttestét hazahozták. Teljesen összetört, felhasított volt, szúrás nyomát is látták a holttesten. A gyilkosság tényét erősíti meg, hogy nagyszámú szekus lepte el a környéket, figyelték a családot és kérdezgették őket. /Tófalvi Zoltán: Túlságosan sokat tudott, kidobták az ablakon. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 12./"
1994. január 27.
Elhangzanak ugyan tiltakozások az Antonescu-szobor felállítása ellen, azonban ez nem akadályozza meg azt, hogy több városban is fel akarják állítani a háborús bűnös szobrát. Közben folytatódnak a Mátyás-szobor elleni merényletek. Tófalvi Zoltán megkérdezett több ellenzéki román politikust, levetetné-e Mátyás király szobráról a törvénytelenül elhelyezett feliratot, azonban ezt egyikük sem vállalná. Dráma zajlik a romániai magyarság művelődéstörténeti értékei körül. /Új Magyarország, jan. 27./
1994. február 12.
Nyárádszeredában is megalakult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ helyi fiókja. Az alakuló ülésen részt vett Szabó György Pál, a Maros megyei szervezet elnöke és Tófalvi Zoltán területi alelnök. Nyárádszeredában ideiglenes vezetőséget választottak, elnök Kádár Gyöngyi. /Népújság (Marosvásárhely), febr 12./
1994. március 30.
Mártír lelkipásztorok címen Tófalvi Zoltán megszólaltatta a barátokat, akik Pálfi Géza székelyudvarhelyi esperes plébánosra emlékeztek. Pálfi Géza mindig keményen szembefordult a kommunista diktatúrával, nem tudta megtörni a szekuritaté, a titkosrendőrség. Olyan legenda is keringett, hogy ő volt Márton Áron püspök kiszemelt utóda. Beszédeibe, tanításába mindig belevette az egyetemes magyar történelmet és irodalmat. Negyvenhárom évesen halt meg. Elterjedt, hogy a szekuritátén agyonverték. Erre nincs bizonyíték. Az viszont tény, hogy több katolikus papot megöltek. Egyikük Bokor Sándor, aki Erzsébetbányán volt plébános. Bevitték a nagybányai szekuritatéra, onnan "ismeretlen körülmények között" eltűnt. Később a Dunából halászták ki holttestét. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 30./
1994. május 14.
A Bernády György Közművelődési Egylet 1990. nov. 23-án alakult meg Szovátán 120 alapító taggal, azóta taglétszáma 158-ra emelkedett. Az elmúlt három esztendő mérlegét vonták meg az ápr. 29-i tisztújító közgyűlésen. Számos sikeres estet szerveztek, neves előadókat hívtak meg, kiállítások, szavalóestek voltak, saját könyvtárat hoztak létre. Sokat tettek a Bernády-villa emlékházzá nyilvánításáért. Elnöknek újraválasztották Mester Zsolt asszisztenst, tiszteletbeli elnök továbbra is Tófalvi Zoltán. /Tisztújítás. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 14./
1994. november 26.
Romániában új útlevet rendszeresítettek, amelyben három nyelven is szerepel, hogy nemzetisége: román. A tiltakozásokra válaszolva Melescanu külügyminiszter kijelentette: valóban tévedés történt. Ez az útlevél milliókat próbál megfosztani attól, hogy magyar, német vagy más nemzetiségű, ez a homogenizáció egyik megnyilvánulási formája, írja Tófalvi Zoltán. /Új Magyarország, nov. 26./
1995. január folyamán
A romániai börtönök, gulágok történetét nem dolgozták fel, állapítja meg Tófalvi Zoltán /Marosvásárhely/, ezért fontos az Emberi Jogokat Védő Liga /LADO/ kezdeményezése, hogy a "kommunizmus perét" nem lehet tovább halogatni. Nem leszámolásról van szó, hanem a tények, a gyilkosságok pontos feltárásáról. A kisebbségi létben ebben az időszakban a gazdasági önállóság, az egyházi és világi intézmények utolsó bástyáit is lerombolták. Ez az időszak jelentette a döntő lépést Erdély etnikai térképének átrajzolására, a közel 2,5 milliós román tömeg betelepítésével. A LADO országos alelnöke és Maros megyei elnöke, Sipos János tanár - akit halálosan megfenyegettek - ezért harcol a gyilkosok megnevezéséért és az ártatlanul kivégzettek névsorának összeállításáért. Maros megyében elkészítették az 1949-ben kivégzettek névsorát. Közöttük van Sántha József, Vadasd falu kántortanítója, akit 1949-ben megkínoztak és agyonlőttek. Feleségét /a többi elhurcolt, megölt feleségével együtt/ elhurcolták Cernavodába, onnan Sántha József özvegyét Mircea Voda faluba. Az asszony szalmán aludt, egész nap dolgoztatták őket, télen fűtetlen szobákban fagyoskodtak. Hét és fél évig szenvedett az asszony ilyen körülmények között, majd Dicsőszentmártonban jelöltek ki számára kényszerlakhelyet, ahonnan csak a hatvanas években térhetett haza. /Kapu, jan./
1995. február 3.
Betilthatják az RMDSZ-t? - teszi fel a kérdést cikkének címében Tófalvi Zoltán. Emlékeztet arra, hogy 1938-ban, a román királyi diktatúra bevezetése után a Magyar Pártot felszámolták. A mai hatalom előszeretettel folyamodik a két világháború között bevált román módszerekhez. A kormány jan. 27-i nyilatkozata sejteti, hogy az RMDSZ ellehetetlenítésének gépezete beindult. /Tófalvi Zoltán: Betilthatják az RMDSZ-t?= Új Magyarország, febr. 3./
1995. február 23.
A tárgyaló felek Atlantából való hazatérése napján tartotta fontosnak a Román Televízió közvetíteni a szenátusi és képviselőházi RMDSZ-t elítélő kampányának közvetítését. A hazaérkező Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke emlékeztetett: 1992-ben, az RMDSZ marosvásárhelyi kongresszusán ő már javasolta a román-magyar kerekasztal-megbeszélést. Jimmy Carter kijelentette, hogy akár Romániába is eljön, ha szükség van jószolgálata folytatására. Az atlantai küldöttség egyik tagja, dr. Kelemen Árpád kolozsvári tanszékvezető professzor a magyar diákoknak az egyetemekről való kirekesztésére hozott adatokat: százezer román anyanyelvű lakosra 1800 egyetemista jut, addig a magyar lakosságnál ez az arány 700 fő. Az agresszív, nyílt asszimiláció az elmúlt öt esztendőben is folytatódott, felelte Markó Béla az Antenna tévéadás kérdésére. /Tófalvi Zoltán: Atlanta szelleme hazatér? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./
1995. április 24.
A Magyarok Világszövetsége választmánya tanácskozott ápr. 21-23-a között, a sajtóban megfogalmazott politikai és pénzügyi vádaskodásokat visszautasította a testület. Csoóri Sándor elnök rávilágított arra, hogy nem a rágalmak háborúja a cél, hiszen a belső viszályokat szító mesterkedések olyan megosztottsághoz vezethetnek, amelyek az egész magyarság kárára válhatnak. Dobos László beszámolt a szlovákiai helyzetről, melynek célpontjában a szlovákiai magyarság áll. Tisztújítás is történt, Jakabfy Ernő lemondása után Bagi Lajos svájci ügyvédet, a Máltai Lovagrend egyik vezetőjét választották meg a nyugati magyarság képviselőjének. Püski Sándor Németh Magda helyére került. Az intéző bizottság új elnöke Borbély Imre, az RMDSZ képviselője lett. Patrubány Miklós elnökségi tag az MVSZ Erdélyi Társasága nevében nyilvánosságra hozott egy nyilatkozatot, mely a nemzeti kisebbségek és a nyugati emigráció között keletkezett eltávolodásra hívja fel a figyelmet. Ápr. 23-án átadták az MVSZ érdemrendjeit, melyet az idén négyen kaptak meg: Tőkés László püspök, Gombos Gyula író, Magyaródi Szabolcs és a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 26./ Csoóri Sándor elnök elmondta, hogy a Magyarok III. Világtalálkozójára meghívták a jelenlegi kormánykoalíció, az akkori ellenzék kiválóságait, Konrád Györgyöt, Esterházy Pétert, Demszky Gábort. Ők azonban nem jöttek el. - Az áprilisi választmányi ülés megnyitójáról Dobos László a révkomáromi tiltakozó nagygyűlésre indult. Megalapozottnak bizonyult tehát az MVSZ és a kisebbségek képviselői közötti tanácskozás után kiadott állásfoglalás: "Amennyiben a magyar-szlovák és a magyar-román alapszerződés nem tartalmazza és nem szavatolja az illető nemzeti közösségek autonóm intézményrendszerét, az MVSZ nem támogatja az alapszerződések aláírását." - állapítja meg a beszámoló írója, Tófalvi Zoltán. A választmány határozata értelmében megszűnt Timkó Iván elnökségi tanácsadó tisztsége. A magyarság hosszú távú elképzeléseit, Marácz László (Hollandia) és a zürichi Sebestyén Imre közös tervezetét vitaanyagként elfogadták azzal, hogy a jövőre esedékes világtalálkozón "Magyarságtudat és nemzeti stratégia" lesz a központi téma. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6-7./ A támadások óta százezerrel nőtt a taglétszám. /Magyar Nemzet, ápr. 24./
1995. június 15.
Szovátán 1990 novemberében alakult meg a Bernády György Közművelődési Egylet, 1991 januárjában történt a bejegyzése, az alapítók: Bölöni Domokos, Domokos Edit, Tófalvi Zoltán és Mester Zoltán. Az egylet működik, adott tájékoztatót Mester Zoltán, rendszeresen tartanak irodalmi esteket. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./
1995. június 26.
A marosvásárhelyi Tófalvi Zoltán írását olvashatjuk az Új Magyarországban. A román diplomácia mesterfogásairól, hihetetlen rugalmasságáról kevés szó esik. Először például türelmesen megvárták, amíg a médiumok világgá kürtölték "a román demokrácia erősödésének bizonyítékaként", hogy ötévi kényszerű száműzetés után végre hazatérthet Kincses Előd. Kincses Előd túlságosan sokat tud az 1989. decemberi és 1990. márciusi kulisszatitkokról. A Maros megyei román napilap /Cuvantul Liber/ jún. 17-i számában több pontból álló tiltakozás látott napvilágot "Kincses Előd nincs mit keressen Romániában" címmel, a tiltakozás aláírói dr. Zeno Opris, a Vatra Romaneasca elnöke és Pop Dumitru, a Románok Nemzeti Egységpártja Maros megyei elnöke. Tiltakozásukban "minden román, magyar és cigány nevében" /!/ kijelentik, hogy "Kincses Előd úgy a románok, mint a magyar kisebbség ellenségének bizonyult... " A sok vádpont között az is szerepel, hogy Kincses Előd felelős az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekért, ezért kérik, nyilvánítsák pesona non gratának, állítsák bíróság elé. - Hát így néz ki a román diplomácia. Jó lenne, ha az alapszerződésről folyó tárgyalásokon is mindezt figyelembe vennék - teszi hozzá a cikkíró. /Tófalvi Zoltán: Kincses Előd nyílt megfenyegetése figyelmeztetés. Késleltetett felzúdulás. = Új Magyarország, jún. 26./
1995. július 27.
Az Erdélyi Világszövetség Magyarországi Szervezete a Bocskai Szövetség nevet vette fel 1995. ápr. 22-én. A 4500-5000 tagot számláló szövetség elnöke dr. Kreczinger István jogász, ügyvezető elnöke Czire Dénes, Az elnökség tagjai: Halász István, volt MDF-es képviselő, a Kalotaszentkirályból áttelepült Okos Márton és dr. Lázár István marosvásárhelyi orvos. A névváltoztatást indokolttá tette az is, hogy több évtizedes kényszerű rejtegetés után kihozták a nyárádszeredai református templomból Bocskai István erdélyi fejedelem mellszobrát és elhelyezték arra a talapzatra, amely eddig is hirdette, hogy az erdélyi magyarság soha nem mások ellenében, hanem az európai egységért hadakozott. A Bocskai Szövetség kettős hídszerepet vállal, állapította meg a Marosvásárhelyről áttelepült Czire Dénes, egyrészt közvetít az anyaország, Magyarország felé, másrészt keresi a román demokratikus erőkkel a kapcsolatot. A Bocskai Szövetség politizáló társadalmi szervezet. A Magyarországra áttelepedettek számára jogsegélyszolgálatot tartanak fenn. - A magyarországi vállalkozók egy része kegyetlenül kihasználja az erdélyiek tapasztalatlanságát, jelentette ki Okos Márton. A Határon Túli Magyarok Hivatalának /HTMH/ számos tanulmányt, javaslatot nyújtottak át, mégsem sikerült eredményes együttműködést kialakítaniuk. A Magyarok Világszövetségével esetleges a kapcsolatuk, lényegi kérdésekben nincs együttműködés, olvasható Tófalvi Zoltán írásában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./ Előzmény: 930. sz. jegyzet.
1995. november 25.
Nov. 25-én tartotta az alapításának 110. évfordulóját ünneplő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ tisztújító közgyűlését Kolozsvárott, több mint száz társszervezet képviselőinek jelenlétében. Az EMKE elnökévé választották Dávid Gyulát, ügyvezető elnök Kötő József lett, a regionális alelnökök: Muzsnay Árpád /Partium/, Tófalvi Zoltán /Közép-Erdély/, Matekovits György /Dél-Erdély/, Sylvester Lajos /székely székek, Barcaság, csángómagyarok/. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 28., RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 29., 672. sz./
1996. május 12.
A nagyváradi Varadinum egyhetes ünnepségsorozat máj. 12-én "Otthont a hazában" címû közéleti fórummal zárult. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke leszögezte, hogy az autonómia óvhatja meg a kisebbségeket az asszimilációtól. Takács Csaba ügyvezetõ elnök arról beszélt, nem mellékes, hogy Magyarország hogyan fogadja az autonómia gondolatát. Markó Béla az integrációnak arra a veszélyére utalt, hogy a közös mosószer Strasbourgtól Csíkszeredáig ne jelentsen egybemosódást: "nem egyenruhába bújt Európára van szükségünk". Tõkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke utalt arra, senki ne áltassa magát, hogy a kisebbségben levõ szórványvilágot meg lehet menteni, azonban Székelyföldnek igenis van jövõje. Bírálta a magyar kormányt, mert az euroatlanti integrációért "hajlamos feláldozni" a magyar kisebbség ügyét. Kifejtette: "tragikus lenne", ha Magyarország bekerülne, Románia pedig kimaradna az Európai Unióból. /Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, máj. 13./ A nagyváradi magyarság a múlt héten immár ötödik alkalommal ülte meg májusi ünnepét, a Festum Varadinumot, ezúttal a millecentenárium jegyében. A római katolikus és a református püspökség, valamint a Bihar megyei RMDSZ szervezésében számos egyházi, kulturális és politikai rendezvényre került sor a Szent László király által alapított városban. A varadinum hagyományos ünnepi szentmisével és körmenettel kezdõdött és Szabó Magda Az a szép fényes nap... címû darabjának premierjével zárult. A fórumon "Megbûnhõdte már e nép" címmel emlékeztek a kommunizmus romániai magyar áldozatai, különös tekintettel az erdélyi '56-ra, és annak következményeire. A kevésbé erdélyi 1956-ról Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi újságíró beszélt. Elõadása komoly dokumentációs munkára épült, melynek eredményeképpen errõl a kérdéskörrõl könyvet fog kiadni a szerzõ. Fülöp G. Dénes, a vásárhelyi Vártemplom lelkipásztora saját meghurcoltatására, börtönéveire emlékezett. Az ellenállásról, a nagyváradi Ellenpontok szamizdat kiadványról Szõcs Géza költõ beszélt; a rendezvényre nem tudott eljönni az 1980-as évek elején mûködött csoport több vezéregyénisége, Tóth Antal Károly, Ara Kovács Attila és Molnár János. /Wagner István: Varadinum 1996. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./ Tõkés László máj. 13-án az MTI tudósítójának nyilatkozva leszögezte: félreérthetõnek tartja a nagyváradi fórumon általa mondottak összefoglalását, mintha tragikus lenne, hogy Magyarországnak sikerülne az euroatlanti integráció, Romániának pedig nem. Valójában azt nevezte tragikusnak, ha Románia leszakadna Magyarországtól és más integrációs fázisba kerülne. Ez ugyanis kétszeresen sújtaná a romániai magyarságot. Markó Béla hasonlóképpen vélekedett. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./ A fórum után nyilatkozott Tõkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke az Erdélyi Naplónak. Megbocsáthatatlannak tartotta, hogy a dél-tiroli osztrák-olasz megbékélési modellre vonatkozó javaslatát nemcsak Bukarest utasította el, hanem a magyarországi vezetõk sem reagáltak rá érdemben, ezzel hozzájárultak az RMDSZ által fontosnak tartott megoldások leértékeléséhez. Bírálta Tom Lantos amerikai képviselõt is, aki a romániai magyarság képviselõinek véleményét figyelmen kívül hagyva kifejezte elismerését a romániai demokratikus fejlõdéssel kapcsolatban. Tom Lantos jelentésében azt írta, hogy Romániában "megjavult a helyzet az etnikai, vallási kisebbségek ügyében is." Megtörténhet, hogy még az idén kisiklik az RMDSZ -jelentette ki a püspök. Markó Béla azonban nem tart a kisiklástól. Tõkés László a vajdasági magyarság szervezetei közötti szakadást elrettentõ példának tartja az egész határon túli magyarság számára. Egyfelõl a többségi nacionalizmusok munkálkodnak ezen, másfelõl az anyaországi politika nem ellensúlyozza a többségi nacionalizmusok megosztó hatását, sõt igyekszik nem ellentétbe kerülni a többségi nemzetek politikai kurzusával - hangsúlyozta az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Véleménye szerint az RMDSZ nem érzi, hogy többszínûségében támogatását élvezné az anyaországi kormánypolitikának. Ennek következtében annyira felerõsödhet az amerikai és nyugat-európai úgynevezett integrációs nyomás, hogy a most elõretolult mérsékeltnek nevezett irányvonal az RMDSZ-ben abszolút kedvezményben részesül, ugyanakkor a másik oldal, az autonomista háttérbe szorul és nem vállalhatja a közösséget ezzel a fajta uralkodó irányzattal. - Arra a kérdésre, hogy minek tulajdonítja a lakása környékén többször látott távcsöves fényképezõgéppel felszerelt gépkocsikat, válaszában a politikai terrorizmust jelölte meg. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 22./
1996. augusztus 16.
Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi publicista monográfiájában feldolgozta a sóvidéki népi kerámiát /A sóvidéki népi fazekasság, Mentor, Marosvásárhely, 1996/. A korondi születésű Tófalvi Zoltán alapos munkájában bemutatja a küsmödi, siklódi, szolokmai, makfalvi "sárkovácsok" munkáit, csakúgy, mint az egykori székelyudvarhelyi fazekas céh termékeit. A történeti feldolgozás mellett páratlan vállalkozása a szerzőnek az 1750-es adóösszeírás alapján az erdélyi fazekasvilág bemutatása. Első ízben olvashatjuk a könyvben a kortárs korondi fazekasok kataszterét is: 253 fazekas névsorát. "Honi magyarságunk bátortollú alkotója" jellemzi a szerzőt könyvismertetőjében Bereczki Károly. /Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 16./
1996. augusztus 16.
Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi publicista monográfiájában feldolgozta a sóvidéki népi kerámiát /A sóvidéki népi fazekasság, Mentor, Marosvásárhely, 1996/. A korondi születésű Tófalvi Zoltán alapos munkájában bemutatja a küsmödi, siklódi, szolokmai, makfalvi "sárkovácsok" munkáit, csakúgy, mint az egykori székelyudvarhelyi fazekas céh termékeit. A történeti feldolgozás mellett páratlan vállalkozása a szerzőnek az 1750-es adóösszeírás alapján az erdélyi fazekasvilág bemutatása. Első ízben olvashatjuk a könyvben a kortárs korondi fazekasok kataszterét is: 253 fazekas névsorát. "Honi magyarságunk bátortollú alkotója" jellemzi a szerzőt könyvismertetőjében Bereczki Károly. /Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 16./
1996. szeptember 24.
Szept. 9-13-a között mintegy negyven egykori politikai elítélt látogatta meg azokat a börtönöket és táborokat, ahol éveket töltöttek a nacionálkommunista diktatúra éveiben, szörnyű nélkülözések és a legkegyetlenebb terror mellett. E szomorú emlékeket felidézi látogatás kezdeményezője Tófalvi Zoltán volt. A körutat az Illyés Alapítvány és az RMDSZ támogatta, elkísérte őket a magyar televízió és a román tévé magyar adása. Ma már csak rácsok jelzik az félelmetes Securitate és a marosvásárhelyi börtön poklát. Elmentek a Duna Chilia ága felé, a régi kényszermunkatelepre. A hírhedt Luciu-Giureni táborban Csiha Kálmán püspök emlékezett: itt lőtték le az őrök a szökést megkísérlő Szabó Károlyt, ő megadta magát, de mindkettejükre lőttek. /Puskás Attila: Szenvedésünk stációi. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./
1996. október 20.
Okt. 20-án emlékezett meg névadójáról, halálának 25. évfordulója alkalmából a szászrégeni Kemény János Társaság. Marosvásárhelytől Maroshévízig a környező vidékről sokan eljöttek, hogy emlékezzenek az erdélyi magyar szellemiség felvirágoztatását szolgáló író, irodalomszervező, mecénás munkásságára. Az ünnepi beszédet Tófalvi Zoltán, az EMKE alelnöke mondta, felelevenítve a marosvécsi találkozókat. Az ünnepség résztvevői egyben megemlékeztek a marosvécsi Helikon-találkozók 70. évfordulójáról, ennek keretében megkoszorúzták a marosvécsi kastély kertjében nyugvó Kemény János és felesége sírját. Kemény János mához szóló üzenetéről Nagy Miklós Kund szerkesztő beszélt. /Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./
1996. október 22.
Okt. 22-én az RMDSZ Maros megyei szervezete a marosvásárhelyi Kultúrpalotában emlékműsorral emlékezett az 1956-os magyarországi forradalom 40. évfordulójára. Felszólalt Zonda Attila, az RMDSZ Maros megyei elnöke, majd Tófalvi Zoltán hangját hallhatta a közönség, aki nem lehetett jelen, mert a napokban mutatták be Tények és tanúk című, 1956-ról szóló dokumentumkötetét, amelynek ő az egyik társszerzője. Tófalvi elmondta, hogy Erdélyben az 1956-os megtorlás során 514 személyt állítottak bíróság elé, 13 halálos ítéletet mondtak ki, ebből tízet végre is hajtottak, köztük volt dr. Orbán Károly marosvásárhelyi ügyvéd is. Az est vendége, Németh Zsolt, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnökségi tagja, országgyűlési képviselő kifejtette, hogy az 1956-os forradalom is bebizonyította, hogy a román és a magyar nép egymásra van utalva. 1956-ban nemcsak Budapesten, az anyaország más városaiban, hanem ugyanúgy Erdélyben a kolozsvári és marosvásárhelyi egyetemen, Szlovákiában a pozsonyi egyetemen és a kárpátaljai Nagyszőlősön is jelentős megmozdulások voltak. - Jelenleg egyre világosabban látható, hogy a régi elit hatalomátmentésének vagyunk tanúi ma a Kárpát-medencében. /Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./
1996. november 4.
Tófalvi Zoltán az 1956 és 1960 közötti bebörtönzött túlélőkkel elment a régi szenvedés színhelyeire és börtöneibe. Még az erdélyi magyar közvélemény is alig tud valamit arról, hogy az 1957-es, Szoboszlay Aladár magyarpécskai plébános nevével fémjelzett perben "államellenes összeesküvés vádjával bíróság elé állított 57 személy közül 11-re mondták ki a halálos ítéletet és 10-et ki is végeztek: Szoboszlay Aladár pécskai és Ábrahám Árpád torjai katolikus plébánost, báró Huszár József volt földbirtokost, dr. Orbán Károly marosvásárhelyi, dr. Kónya István kézdivásárhelyi ügyvédet, dr. Fintanar Alexandru aradi ügyvédet, Tamás Dezső csíksomlyói származású tisztviselőt, Tamás Imre csíksomlyói származású, temesvári tanítót, Orbán István csíktapolcai földművest, Lukács István magyarpécskai kereskedőt, Draganita Mogyorós Máriát is halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglanira változtatták. - Az "érmihályfalvi csoport" 31 elítéltje közül 1958. dec. 3-án kivégezték Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészt, dr. Hollós István tanárt, volt hadbíró századost, 1959-ben végezték ki Szíjgyártó Domokost. A Securitate vallatószobáiban elszenvedett kínzásokba belehalt a dr. Dobai István jogász által összeállított "ENSZ-memorandum" két vádlottja, Kertész Gábor és Nagy József. A peripravai kényszermunkatáborban /a Duna deltájában/ halt meg Demeter István. A börtönben elszenvedett embertelen bánásmód következtében az 1964-es szabadulás után nemsokára meghalt Molnár Béla, Kolumbán Bendegúz, Nyitrai Sándor, Böjthe Sándor, Adorján Dezső, Csatlós Csaba református lelkész, illetve teológus, valamint Grósz József, Bocz Ádám, Deák Géza peripravai "Golgotát járó". A börtönben halt meg az "érmihályfalvi csoport" egyik résztvevője, a 25 éves kényszermunkára ítélt Tordai János géplakatos. Az RMDSZ 1996 egyik legjelentősebb kezdeményezésének, az 1956-os forradalom legméltóbb romániai megemlékezésének tartotta Tófalvi Zoltán elhatározását, hogy végigjárják az egykori gulágokat és erről film készüljön. A budapesti DEKO Film 36 órás, a Román Televízió magyar adása 15 órás filmösszeállítást készített a "halálmenet" megismétléséről. Az utat végigjárók között volt dr. Csiha Kálmán református püspök /10 évre ítélték/, Mózes Árpád evangélikus püspök /18 évre ítélték/, Kiss Béla evangélikus püspök-helyettes, dr. Dobai István nemzetközi jogász /életfogytiglanra ítélték/, Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze /11 évre ítélték/, Veress Sándor, a Kis-Küküllő menti csoport vezetője /még 1957 januárjában is a magyar forradalmat éltető röpcédulákat terjesztettek!/, akit 20 évre ítéltek, Kacsó Tibor, a "fegyveres felkeléssel" vádolt csíkszeredai csoport vezetője /25 év kényszermunkára ítélték/, Puskás Attila biológus, aki Október 23-a című saját versét terjesztette /20 évre ítélték/, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége és a Székely Ifjak Társasága, valamint a "Palotás-csoport" számos tagja, akiket annak idején 15-25 évre ítéltek. - Egyedül a marosvásárhelyi bíróságon 514 személy ellen hoztak különböző ítéleteket. Itt ítélték el az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ 75, a "Palotás-csoport" 24, a Székely Ifjak Társasága 9, a Puskás Attila nevével jelzett csíkszeredai tanárok, diákok 11 fős csoportját, a Kacsó Tibor nevéhez kapcsolt "fegyveres" felkelés 3 tagját, a csíkszeredai mezőgazdasági szakközépiskola 21 tanulóját /valamennyien román anyanyelvűek!/. Ezeken a tárgyalásokon a szabóból gyorstalpalással "hadbíró őrnaggyá" előléptetett Macskássi Pál elnökölt, aki a visszaemlékezések szerint több mint 80 személyre mondott ki a halálos ítéletet. /Új Magyarország, nov. 4./
1996. november 9.
A világ magyarsága idén 43 országban emlékezett a honfoglalásról, valamint az 1956-os forradalom 40. évfordulójáról. Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület rendezésében nov. 9-én tartották a megemlékezést. A művelődési házban tudományos szimpóziumot rendeztek, melynek első részében a millecentenárium jegyében értekeztek. Tompa Csaba tanár, dr. Székely Zoltán nyugalmazott múzeumigazgató, Incze László, a kézdivásárhelyi múzeum igazgatója, Könczei Jenő tanár és Könczei Margit nyugalmazott könyvtáros tartott előadást. A második részben Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi újságíró Az 1956-os magyar forradalom romániai megtorlásai című összefoglalásában kitért arra is, hogy a Magyarok Világszövetsége '56-os bizottságának gondozásában nemrég megjelent a Magyar '56 című kétkötetes könyv, melynek ő az egyik társszerzője. Ebben a kötetben első ízben lehet olvasni az egyetemes magyar 1956-ról, nemcsak Magyarországon, hanem annak hatásáról a Kárpát-medencében és a nyugati magyarság körében. Gazda József tanár 1956 Kolozsvárott címmel a Házsongárdi temetőben az egyetemisták által szervezett gyertyás tüntetést elevenítette fel, amelyen részt vett. Puskás Attila, a Kovászna Megyei Volt Politikai Foglyok Szervezetének alelnöke 1956 Háromszéken címen tartott előadást. A koszorúzási ünnepségen beszédet mondtak: Gazda István városi RMDSZ-elnök, Málnási László Levente polgármester és Tófalvi Zoltán. Az ökumenikus istentisztelet után a Kőrösi Csoma Sándor Líceum tanulói irodalmi műsorával ért véget az ünnepség. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./
1997. január 21.
Eva Maria Barkival Tófalvi Zoltán készített interjút. A bécsi ügyvédnő nem tartja megfelelőnek az RMDSZ kormányba lépését. Emlékeztetett arra, hogy nemrég megjelent német nyelven Jimmy Carter amerikai elnök tanácsadójának, Samuel P. Huntingtonnak, a Harvard Egyetem stratégiai tudományok tanszékvezető tanárának a könyve német nyelven /Kamf der Kulturen/. Azért fontos ez, mert Carter és Huntington a PER-tárgyalások mögött áll. Huntington szerint új világpolitikai helyzet előtt állunk. A következő konfliktusok nem politikai, hanem kulturális és vallási konfliktusok lesznek. A délszláv háború is a kulturális törésvonalak mentén robbant ki. Huntington szerint az etnikai tisztogatások jelentik az egyetlen lehetőséget a konfliktusok megelőzésére. Szerinte hiba volt az Egyesült Államok boszniai beavatkozása, s még nagyobb a bosnyákok támogatása. Barki szerint az RMDSZ kormányba lépése elzárja az utat az autonómiatörekvések előtt. "Nyitva kellett volna hagyni a lehetőséget a sérelmek megfogalmazására, esetleges orvoslására." Az RMDSZ kiszolgáltatottá válik. /Tófalvi Zoltán: A kormánypárti részvétel buktatói. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 22./
